HATTATT-díj

Nagy öröm érte iskolánkat, hiszen egyik kollégánk Juhos-Kiss Sándor

méltán megérdemelt díjat vehetett át 2016. 04.07-én a Várfok Galériában!

A díjat egy angol származású tanár házaspár alapította Jane Hattatt és Lance Hattatt  a kortárs művészet megismertetésért végzett önzetlen és példamutató munka elismeréseként.

Sándor volt az első, aki a HATTATT-díjat megkapta.

Művész-tanár kapta a Hattatt-díjat

Különleges alkalom színtere volt április 7-én este a Várfok Galéria. Az El Kazovszkij kiállítás megnyitóján került sor a Hattatt-díj átadására, amelynek alapítói Jane és Lance Hattatt, a magyar kortársművészet önzetlen népszerűsítőit kívánják elismerni. A kitüntetést és vele járó pénzjutalmat a Várfok Galéria kuratóriuma első alkalommal Juhos Kiss Sándornak, a Kosztolányi Dezső Gimnázium rajztanárának ítélte oda.
A történet néhány hónappal korábban kezdődött, amikor a galéria alapításának 25. évfordulója alkalmából Szalóky Károly, a galéria tulajdonosa megalapította a Pro Várfok-díjat. Az elismerést a Budán élő angol művészetpártoló házaspár vehette át. Jane és Lance e díj nyomán, mintegy válaszként úgy döntött, hogy létrehozzák a százezer forinttal járó Hattatt-díjat, amelyre szándékuk szerint az a személy jogosult, aki önzetlen munkájával hozzájárul a magyar kortárs művészet terjesztéséhez. A kuratórium indoklása szerint Juhos Kiss Sándor több mint tíz éve szinte minden egyes Várfok Galériában megrendezett kiállításra elviszi diákjait, elősegítve a tanulók kortárs művészet iránti fogékonyságát.
Lance Hattat rövid beszédében hangsúlyozta, hogy a vizuális művészet inspirál, lelkesít, személyiség- és véleményformáló, valamint alakítja értékítéletünket. Kitért saját tapasztalataikra is, amelyben az oktatás nagyon fontos időszakot jelentett, ezért Jane-nel úgy ítélték meg, hogy az első Hattatt-díjat egy olyan személy kapja, aki közelről érintett a fiatalok nevelésében és hisz abban, hogy a vizuális művészetekkel való érintkezés óriási nevelési értéket jelent.

Juhos Kiss Sándor művész-tanárral az elismerés átvételét követően beszélgettünk.
- Rajz és művészettörténet tanárként miért érzi fontosnak, hogy a diákokat megismertesse a kortárs képzőművészettel?
- A galéria és az iskola egymáshoz való közelsége olyan lehetőség, amelyet az első perctől kihasználtam a művészettörténet-oktatásban. Tizenöt évvel ezelőtt kezdtük el a látogatásokat, amelyek keretében egyetlen tanóra alatt díjmentesen végignézhetünk egy-egy kiállítást. A galériás környék kialakítását annak idején Szalóky Károly kezdeményezte az önkormányzatnál.  Emlékszem, eleinte a Műhelygalériába jártunk, majd következett a Várfok, váltva a Várnegyed és a Ponton Galériával. A művészettörténet oktatása a 9. osztályban kezdődik, a gyerekek 11-dikben tesznek záróvizsgát, ezért a 15-17 évesekkel járunk „felfedező útra”. A Várfok Galéria művészettörténészei szívesen tartanak vezetést az osztályoknak.
- A diákok mennyire nyitottak a kortárs alkotásokra?
- A hiperrealista képeket, figurális szobrokat és a fotókat nagy a lelkesedéssel és nyitottsággal tanulmányozzák. Számukra még túlságosan fontos a valósághoz való kötődés. A nonfiguratív alkotásokat látva gyakran hallom, hogy „tanár úr, ezt én is meg tudtam volna rajzolni”. Ez utóbbi műveket mindössze a gyerekek öt százaléka tudja elképzelni dekorációként, akár a szobájában is.
- Ön nemcsak tanít, hanem festőként is alkot…
- 1995-ben Gerzson Pál tanítványaként diplomáztam a Képzőművészeti Főiskolán. A mesterem portréfestőnek ajánlott, portréimra kaptam a Barcsay-díjat is. Sokáig nem jutottam műteremhez, de néhány éve az agglomerációba költöztünk és ez a gond végül megoldódott. Többször vettem részt csoportos kiállításokon külhoni magyarokkal, művésztanárokkal, a gyulai művésztelep alkotóival és az alkotásaim a közösségi oldalon is láthatók. A portrék mellett a mozgásábrázolás a másik területem. A felmenőim székiek, így festményeim egy része a tánchoz kapcsolódik. 2007-ben a Széki négyes című képem alapján készült az Országos Táncháztalálkozó plakátja. Igyekszem színessé tenni a Kosztolányi Gimnázium falait, az aulában, az ebédlőben, a tanáriban és az udvaron is láthatók kisebb-nagyobb képeim és alkalmanként tematikus kiállítást is szervezek a gyerekeknek.
- Hogyan fogadta a Hattatt-díjat?
- Igazi meglepetés volt, mert az utolsó pillanatig titokban tartották. A személyes meghívás alapján az El Kazovszkij kiállítás ünnepélyes megnyitójára, valamint művészeti témájú beszélgetésre készültem. Az sem tűnt fel, amikor a kezdés előtt pár perccel Szalóki Károly a sokaságon keresztül előrevezetett. Láttam a gimnáziumom intézményvezetőjét, a helyettes kolléganőt is, néhány tanítványom, valamint három gyermekem közül a legnagyobb lányom is ott volt, aki 12-dikes a Képzőművészeti Szakközépiskolában és a MOME textil szakára felvételezik. Olyan sokan vettek részt a megnyitón, hogy nem fogtam gyanút. Miután szólítottak és ünnepélyesen átadták a díjat, személyesen is megismerkedtem az adományozókkal, akik kedvesen köszöntöttek. A következő napokban a közösségi portálon az ismerősök is rengeteg gratulációt zúdítottak rám. A díjjal járó összeget alapanyagokra és festékekre fordítom. Számomra a Hattatt-díj a művész-tanárnak szóló biztatás is egyben, és azt üzeni, hogy azok is fontosak, akik népszerűsítik a művészetet.
 

Nagyon büszkék vagyunk Rá!